5.1. A növényi biodiverzitás változása
Földünk biodiverzitását veszélyeztető tényezők között kiemelt fontosságú az érzékeny fajok visszaszorulása vagy teljes eltűnése, valamint a nem őshonos, idegen fajok inváziója. Mindkét probléma kialakulásában meghatározó szereppel bír a klímakülönböző léptékű változása, amely a közvetlen emberi hatások intenzitásától függetlenül is ható komoly tényező. A növényfajok eltűnése globális jelenség, ismereteink szerint a magyar flóra autochton fajainak mintegy 2% tűnt el az elmúlt 150 évben, s további 5% áll a kipusztulás küszöbén. Az inváziós fajok térhódítása globális uniformizálódáshoz vezethet. A természetvédelmi problémák mellett az adventív fajok nagymértékű elszaporodása komoly gazdasági és egészségügyi problémákat okoz.
A kutatás alapvető része a védett és veszélyeztetett fajok hazai előfordulási viszonyainak országos léptékű monitorozása. Ezen a téren 1990 óta rendelkezünk adatokkal, amelyeket folyamatosan frissítünk, különös súlyt helyezve a veszélyeztetett taxonok helyzetére, amelyekkel kapcsolatban számos publikáció készült. Az irodalmi, herbáriumi és folyamatosan frissített aktuális adatokat tartalmazó adatbázis (mintegy 800 ezer adatrekorddal) elsőrendű alapot teremt a flóraváltozások és a klímaparaméterek összevetésére, lokális, regionális és országos léptékben egyaránt.
5.2. Rovarok és gombák
A biodiverzitás (akár faji, akár genetikai szinten értjük) nem statikus jellemző. A külső környezet (például klíma) hatására folyamatosan változik. Vannak már vizsgálatok a klímaváltozás közvetlen faji és genetikai sokféleséget befolyásoló hatásairól, ezek hazai adaptációja azonban még hiányzik.
A rovarok és gombák csoportja rendkívül fajgazdag, ezért az átfogó elemzéseken túl célszerű modell szervezeteket kiválasztani a részletesebb vizsgálatokra. A tervezett vizsgálat eredményeképp képet kaphatunk az egyes klímaváltozási scenariókhoz rendelhető biodiverzitás változásról. Fajlista szintjén megtudhatjuk az esetleges kipusztulással leginkább érintett hazai rovar és gombafajokat. Pontos képet kaphatunk arról, hogy milyen változások mentek végbe az elmúlt 5-10 év során a modell fajok genetikai mintázatában, ami alapján előrevetíthetők a további változások.
5.3. Kétéltű fajok populációdinamikájának vizsgálata
Századunk elejére a kétéltűek megfogyatkozása globális méreteket öltött. A jelentős egyedszámcsökkenés (szélsőséges esetben kipusztulás) legfőbb kiváltó tényezője az élőhelyek eltűnése vagy degradációja, de egyre több kutató hívja fel a figyelmet a klímaváltozás okozta negatív hatásokra is. Ennek megfelelően az ok-okozati összefüggések további vizsgálata szükséges annak eldöntésére, hogy a klímaváltozás milyen mértékben járul hozzá a kétéltűek megfogyatkozásához.
5.4. Madarak állományának és vonulásának változása
A madarak életciklusában bekövetkező változások jól nyomon követhetőek. A mérsékelt égövön az egyre melegebb téli és tavaszi hőmérséklet növelheti a túlélést, rezidens tulajdonságú egyedek arányát a parciális vonuló fajok populációiban, előre hozhatja a vonulók tavaszi érkezését, a fészkelés kezdetét stb. A probléma jellegéből (nagy földrajzi egységek, bonyolult környezeti kölcsönhatások, régiós különbségek, a trendek megállapításához szükséges standard, hosszú távú adatsorok hiánya) következik, hogy viszonylag kevés vizsgálati eredmény ismert ebben a témában.
Ha a jelenlegi globális környezeti változások folytatódnak, akkor Európa avifaunájának palearktikus-afrikai vonulási rendszere át fog rendeződni. Valószínűleg az Egyenlítőtől délre telelő fajok kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek, mint a mediterráneumba vonulók, a csak rovarokkal táplálkozók számára szintén rosszabb lehet a helyzet, mint a vegyes táplálkozású, vagy magevő fajok számára. Eddig nem jellemző területekről, Európában eddig ismeretlen vírusokat, baktériumokat, propagulumokat hordozó madarak jelenhetnek meg telelés, fészkelés céljából. A változások természetvédelmi, mezőgazdasági és közegészségügyi vonatkozásait csak alapos kutatómunka alapján valószínűsíthetjük.
5.5. Kisemlős közösségek szünbiológiai változásai
A kisemlős közösségek fajösszetétele, abundanciája, és egyéb szünbiológiai paraméterei szoros korrelációt mutatnak a környezet változásaival, így kitűnő indikátorai az élőhelyen zajló szukcessziós, klimatikus, és egyéb környezeti folyamatoknak. A globális környezeti változások közösségek összetételére és dinamikájára kifejtett hatását ugyanakkor csak hosszú távú kutatásokkal tárhatjuk fel. Az erdei ökoszisztémák esetében ezek az élőhely-kisemlős közösség kapcsolatok még szorosabb összefüggést mutatnak, mivel a többszintű vegetáció megváltozása (pl. egészségügyi termelések) a források elérhetőségében olyan drasztikus változásokat okozhat, amely gyökeresen új közösség megjelenését eredményezheti. Erdeink degradáltságának mértéke folyamatosan nő, a folyamatosan felszabdalódó erdő-fragmentumok között újabb és újabb élőhely-szigetek jönnek létre, amely mozaikosság meghatározza az ott élő közösségek összetételét. A nagy kiterjedésű erdei élőhelyek mellett fontos figyelmet fordítani a mezővédő erdősávok vizsgálatára is, mivel utóbbinak vitathatatlan szerepe van a zárt vegetációhoz kötődő fajok szétterjedésében.
5.6. Nagytestű növényevők
A klímaváltozás két meghatározó elemének hatását vizsgáljuk a nagytestű növényevők által okozott erdészeti és mezőgazdasági vadkár alakulására. Ezek: az extrém időjárási jelenségek egyre gyakoribb megjelenése és a felmelegedés, valamint az azzal járó csapadékhiány. A nagytestű növényevők – gímszarvas, vaddisznó, őz, dámszarvas, muflon – által okozott kár és kárelhárítás jelenleg is a vadászatra jogosultak kiadásainak meghatározó részét képezik. A kár mértékének alakulása meghatározóan befolyásolja az erdőgazdálkodás eredményességét, megváltoztathatja az erdei ökoszisztémák faji összetételét és diverzitását. A mezőgazdasági termelés eredményességére is jelentős befolyással lehet. A klímaváltozás által indukált élőhelyi változások a káresemények bekövetkeztének valószínűségét növelni fogják, másrészt azok bekövetkezte kiszámíthatatlanabb lesz. A káreseményeket, a kár mértékét befolyásolja a téli csapadékmennyiség, illetve hó borítás változása, a nyári aszályos időszakok gyakoriságának és hosszának változása és a klímaváltozás okozta fafaj-cserék élőhelyre, táplálékkínálatra és eltartó képességre gyakorolt hatása.
