A projekt finanszírozó által meghatározott célkitűzések

A fejlesztés eredményeként kialakuló Innovatív Kutatói Team feladata a Nyugat-magyarországi Egyetem tudásának összegyűjtése, belső hálózatépítő tevékenysége révén pedig, a NyME tudós, kutatói társadalmának és annak tevékenységi körének összehangolása és koordinálása. Az innovatív kutatói egység tevékenysége során, nemzetközi szinten, kooperációra szólít fel, más országok kutatói team-eivel együttműködve és elősegítve a kutatást és tudáshasznosulást, illetve szellemi nyersanyagot termelve, előállítva a létrejött technológia transzfert segítő alegységek számára. Az innovatív kutatói team és kutatói társadalom együttes munkája során, várhatóan új empirikus eredmények születnek az erdő- és mezőgazdálkodással, valamint megújuló energiaforrás technológiák kutatásával és fejlesztésével, a klímaváltozást negatívan érintő hatásokat vizsgáló tudományok területén.

Rövidtávú célok:

  1. Az egyetemen kialakuló szellemi potenciál, kutatási eredmények, új felfedezések proaktív termelése, és disszeminációja.
  2. Az egyetemen születő szellemi nyersanyagok közvetlen bekapcsolása az innovációs láncba
  3. Az egyetem kutatóinak folyamatos képzése, a tudásalap innovációja és frissülése.

Középtávú célok:

  1. Javítani a tudományos kutatói tevékenység minőségét, elősegíteni a folyamatosan innovatív szemléletmódban zajló K+F+I+O tevékenységet. Új tudásalapot létrehozni, ezáltal szolgálni a tudás-, és információ alapú társadalom fejlődését.
  2. Nemzetközi színvonalú és szintű kooperatív kutatási tevékenység, amely visszahat az oktatásra, pótlólagos forrásokat termel és ezzel erősíti az NYME önállóságát, megnyitja az egyetem kapuit a régió, az ország és a világ előtt. A hagyományos és az oktatási tevékenységhez kötődő alapkutatás mellett az alkalmazott kutatás részarányát is jelentősen növeli.

Hosszútávú célok:

  1. A kutatásba bevont tudományos szakértők, kutatók tehetségének kamatoztatása hazai keretek között, azáltal is csökkentve a munkanélküli fiatal, ám tehetséges kutatók migrációját más országokba;
  2. A magyar gazdaság versenyképességének tartós növekedése, amely lehetővé teszi az ország jövedelemtermelő képességének fokozását, amelynek révén tartósan nőhet az emberek életszínvonala.

Az alprogramok eredményeinek összefoglalása

I. alprogram A klímaváltozás hatása az erdei ökoszisztémák ökológiai feltételeire és diverzitására

Alprogram vezető: Prof. Dr. Faragó Sándor

Koordinátor: Prof. Dr. Lakatos Ferenc

Az aszályok tér- és időbeni tendenciájának elemzését célzó regionális léptékű vizsgálataink fontos kiindulópontként szolgálhatnak az aszályok flórára és faunára gyakorolt hatását vizsgáló és előrejelző tanulmányoknak.

Magyarországon a 21. századra vonatkoztatva, regionális léptékben, első ízben számszerűsítettük a zonális erdők klimatikus igényét és annak területi különbségeit. Ez alapot szolgáltathat a jövőre vonatkozó erdészeti politika kialakításához. A erdőtelepítés klímamódosító hatásának térbeli elemzésével meghatározhatók azok a területek, ahol az erdőtelepítés éghajlatra gyakorolt kedvező hatása a legnagyobb, valamint ahol az erdők hatása jelentéktelen. Az elemzések hozzájárulnak a vegetáció-légkör visszacsatolások mélyebb megértéséhez, az erdők ökológiai funkcióival, a klímaváltozás mérsékelésében betöltött szerepükkel kapcsolatos ismeretek bővítéséhez, szemléletformáláshoz.

Erdészeti szempontból a klímára legérzékenyebb bükk számára nélkülözhetetlen tavaszi és nyári csapadékmennyiség csökkenése azt jelenti, hogy a 21. század végére hazánkban a bükk számára alkalmas területek nagysága, valamint a fafaj produkciója drasztikusan csökken, egészségi állapota romlik, mely szélsőséges esetekben tömeges mortalitáshoz vezethet. A hatások várhatóan először a délnyugati térségben, a bükk elterjedésének szárazsági határán jelentkeznek.

Az erdőtakaró talajvíz viszonyokra gyakorolt hatása az erdőssztyep öv határán érzékeny kérdés, az eddigi eredmények ellentmondóak. Nyírségi kocsányos tölgyes erdőtársulás esetében a talajvízfogyasztás mintegy háromszorosa volt a parlag területen becsültnek. A száraz években a talajvízre gyakorolt hatás sokkal kifejezettebb, míg a nedves években kevésbé jelentős. A vízfolyások száraz időszaki vízjárásának napi ciklusú ingadozásán alapuló új talajvíz-párolgásbecslési módszert fejlesztettünk ki és sikeresen teszteltük. A számított talajvíz-párolgási értékek a száraz időszakokban megközelítették a potenciális evapotranszspiráció értékét. A jövőbeni, esetlegesen szárazódó klíma igen nagy hatást gyakorolhat a talajvízfüggő erdőtársulások állapotára, különösen akkor, ha jelentősebb talajvízszint-csökkenés következik be.

Vizsgáltuk az erdőállományok talajában tárolt szén mennyiségét, a dendromassszában tárolttal egybevetve. Megállapításaink szerint a vizsgált erdőállományokban az avar mintegy 5 tonna szenet tárol hektáronként, a feltalaj (0 – 30 cm) pedig mintegy 46 tonnát. Az avarban tárolt szénmennyiség tehát közel 10%-a a feltalaj szénkapacitásának. Az egyes állományok talajában és a faanyagában tárolt szén mennyisége között nincs szoros kapcsolat, így a kisebb fatömegű állományok talajában is nagyobb mennyiségű szén lehet.

A biodiverzitás alakulása:

A klímaváltozás és betegségek, rovarkárok összefüggése tekintetében elemeztük a patogének és rovarfauna változásait. A vizsgált nedves talajhoz köthető patogén gombák esetén jelentős diverzitás csökkenést tapasztaltunk. A károsítók közül elemzett szúbogarak kártétele egyértelmű összefüggést mutat több klímaparaméterrel (elsősorban csapadék és hőmérséklet).

A rovarokra gyakorolt hatások közül a következőket kell kiemelni: fenológiai anomáliák megjelenése, populáció-dinamikai anomáliák megjelenése, felerősödése, elterjedési terület növekedése és csökkenése (is!), adventív fajok megtelepedése, tömeges terjedése és a környezetet ért egyéb hatások felerősödése.

A klímaváltozás a gerincesek közül a vizes élőhelyeken fészkelő és táplálkozó, a Szaharától délre telelő vonuló madárfajok állományát nagyobb mértékben veszélyezteti (egyedszámuk csökkenhet), mint a lomboserdőkben fészkelőket és a Földközi-tenger környékén telelőket. Ez utóbbiak állománya növekedett a vizsgált időszakban a hőmérséklet emelkedése következtében. A vonulás időzítésében lényeges változást nem tapasztaltunk egyik vizsgált fajnál sem.

A jelenlegi klímaváltozás a mocsaras élőhelyeken fészkelő és táplálkozó, a Szaharától délre telelő vonuló madárfajok állományát nagyobb mértékben veszélyezteti (egyedszámuk csökkenhet), mint a lomboserdőkben fészkelőket és a Földközi-tenger környékén telelőket. Ez utóbbiak állománya a növekedett a vizsgált időszakban a hőmérséklet emelkedése következtében. A vonulás időzítésében lényeges változást nem tapasztaltunk egyik vizsgált fajnál sem.

A klímaváltozás miatt a bükk területi visszaszorulásával egyidejűleg a kocsánytalan tölgy térhódítása prognosztizálható. Emiatt egyrészt várható a nagyvad által okozott mennyiségi és minőségi kár országos szintű növekedése, másrészt nehezebbé válik a természetes felújítási módok alkalmazása. A tölgy felújítások területének növekedése egyben a bekerített erdősítések arányának növekedését is jelenti, ami az erdőfelújításokat megdrágítja és a természetvédelem céljaival is ellentétes. A problémát fokozza a nagyvadállomány, különösen a vaddisznó robbanásszerű növekedése, aminek egyik okaként szintén a klímaváltozás azonosítható Eredményeink azt mutatják, hogy a klímaváltozás hatására megnövő rágáskár és fokozott legelés miatt a természetes felújítások és a folyamatos erdőborítással kezelt erdők növényi diverzitása lecsökken. A jelenség a jövőben növekvő természetvédelmi problémát vet fel.

II. alprogram: Erdőállományok várható produkciója, erdőstratégia, technológia

Alprogram vezető: Prof. Dr. Mátyás Csaba

A genetikai erőforrások diverzitása a változásokhoz alkalmazkodás előfeltétele. Egyértelmű összefüggést találtunk a klimatikus szelekció fokozódása, a gyérítési beavatkozások intenzitása és a genetikai diverzitás csökkenésének mértéke között, a génváltozatok száma és más diverzitási paraméterek tekintetében. Az eredmények ismeretében át kell tekinteni a szaporítóanyag-gazdálkodás jelenlegi elveit: újra kell értelmezni az őshonosságot, új szaporítóanyag források kialakítását kell kezdeményezni, növelni kell az alkalmazkodóképességet és optimálni kell a beavatkozások mértékét, irányát.

A szárazsági stressz diagnózis fejlesztése tekintetében kimutattuk, hogy klimatikus stressz hatásaként jelentkező faanyag-minőségromlás (színes fahiba) molekuláris szinten nyomon követhető, az anomália előre jelezhető.  Kidolgoztunk egy új módszert, amellyel a különböző fafajok stressz-helyzete biokémiai módszerrel nyomon követhető. A módszer alapját a biokémiai változók állapotfüggő korrelációinak környezet-érzékenysége képezi. A továbbiakban a környezetfüggő biokémiai változók biomodellekbe integrálása szükséges, a korrelációs kapcsolatok felhasználásával.

A szárazsági stressz tűrést sörárpa tesztnövényen is vizsgáltuk. A szárazságtűrés genetikailag meghatározott, egyre több növényfaj esetében ismernek fel olyan génváltozatokat melyek jelenléte vagy hiánya meghatározó. A szárazságtűrő képesség laboratóriumi mérése akkor hasznosítható a termesztett növények esetében, ha ez összhangban van a növények produkciójával, növekedésével. A laboratóriumi és szántóföldi kísérleti eredmények egybevetése alapján találtunk szignifikáns összefüggéseket egyes tulajdonságok (glükóz, prolin tartalom, egyes anatómiai bélyegek) és a szárazságtűrés között.

Vizsgáltuk, hogy a klímaváltozás okozta szárazodással szemben mekkora tűrőképességet mutat két fontos őshonos fafajunk, a bükk és a kocsánytalan tölgy. A bükk klímatolerancia korlátját (tömeges mortalitás fellépését) 40,5-ös Ellenberg-index értéknél állapítottuk meg. A kocsánytalan tölgy szárazsági határa közelében szintén tapasztaltuk a tömeges pusztulást, viszont még a legszárazabb helyszíneken is számos faegyed túlélte az eddigi száraz periódusokat. A mortalitás mértékét nem a klimatikus átlag, hanem a száraz periódus súlyossága határozza meg. További vizsgálatot igényel a megnövekedett szén-dioxid koncentráció és a nitrogén ellátottság hatása a tűrőképességre.

Kocsánytalan tölgyeseink és bükköseink esetében is az egészségi állapot változását elsődlegesen az időjárási szélsőségek határozzák meg. Bükkösökben a legjelentősebb káresemény a zöld karcsúdíszbogár zalai tömegszaporodása volt, 2001-2003-as évek erős aszályai hatására. A bükk esetében kimutattuk, hogy a záródáshiányos állományokban jelentősen leromlik a koronák állapota.

Az erdei rovarkárok vonatkozásában általánosan kimutatható a kárterületek aszályfüggése. Ez azt jelzi előre, hogy gyakoribb és súlyosabb aszályok esetén gyakoribb és súlyosabb rovarkárokkal kell számolnunk. Az utóbbi 20 évben több új jövevény erdei rovarfajt regisztráltunk, mint az azt megelőző 110 évben. A jövevény rovarfajok és kórokozók terjeszkedése a jövőben is folytatódni fog.

A hazai erdők szénforgalmának modellezése a fakitermelés függvényében csökkenő szénlekötést vetít előre. A jelenlegi szénlekötés mindenekelőtt annak tulajdonítható, hogy az elmúlt 8 évtizedben kb. 800 ezer ha erdőt telepítettünk. Amennyiben az erdők területe változatlan marad, a csökkenő szénlekötési trend a későbbiekben is folytatódhat, egyelőre ugyanis nem számolhatunk a fakitermelés csökkenésével. A szénlekötés csökkenését egyedül további erdőtelepítésekkel – a szénlekötési, ill. biomassza- és bioenergia-potenciál növelésével – lehet ellensúlyozni.

Elemeztük a tájhasználat és a felszínborítás 20. századi változásának hatását a regionális éghajlatra. A felszínborítás által kiváltott hőmérséklet-emelkedés maximuma az éjszakai órákban mutatható ki. Az erdősültség változás hatása kimutatható, az eredmények alapján kismértékben hozzájárult az évszázados melegedéshez. Bebizonyosodott, hogy a felszínborítás megváltozásának éghajlati hatását figyelembe kell venni a klímapredikciókban. Az elemzések kimutatták, hogy az operatív előrejelzésre használt modelleknél a felszín-légkör kölcsönhatások pontosítást igényelnek az erdő felület esetében.

A feltételezett klímaváltozás várható gazdasági hatását elemeztük. A klímaváltozás rontja az erdőállomány fatermő képességét. Így az elérhető hozam is kisebb lesz. Egyrészt kisebb lesz a kitermelhető fatérfogat, másrészt alacsonyabb lesz az értékesebb választékok aránya. Nagyobb mértékű klímaváltozás esetén a hozam és az örökös járadék számításaink szerint 12 – 14%-kal lesz alacsonyabb, ez már az erdőgazdálkodás eredményességét és fenntarthatóságát is megkérdőjelezheti.

A klímaváltozás következtében fellépő gazdasági kockázatok felmérése és ennek csökkentését célzó intézkedések meghatározása során elsősorban a bükk állományok gazdasági elemzését végeztük el. A közeli jövőben a korosztályszerkezet jelentős eltolódása valósul meg. A bükk klímaváltozás miatt a felújítási kötelezettség jelentősen növekszik. Az egészségügyi kitermelések jelentős mértékben rontják a jövedelmezőséget. Ezek gazdasági hatásai nettó bevétel kiesést eredményezhetnek, a túltartott állományok árbevételének csökkenése, valamint a természetes felújítás helyetti mesterséges felújítás költségtöbblete miatt. A trendek más fafajok tekintetében is hasonlók.

Vizsgáltuk, hogy az erdőgazdálkodást szabályozó Nemzeti Erdőstratégia (NES) és Nemzeti Erdőprogram (NEP) milyen módosítást igényel a klímaváltozás hatásainak figyelembe vétele érdekében. A Nemzeti Vidékstratégia Koncepció – 2020 több területen érinti az erdőgazdálkodást, mint a vidéki munkahelyek megőrzése, az agrárgazdaság életképességének növelése, az ivóvízbázisok, a vízkészletek, a talajok, továbbá a természetes élővilág és a tájak megőrzése, a környezetbiztonság növelése; a helyi erőforrásokra is támaszkodó energiaellátás, a vidéki életminőség javítása, a vidéki gazdaság több lábra állítása. Ezeket a célokat a klímaváltozás figyelembevételével kell átültetni.

Javaslatok a döntéshozók számára

  • Az elemzések kimutatták, hogy az erdők regionális klímaalakító szerepe térségünkben korántsem tisztázott. A feltételezett klímaváltozás hatás-előrevetítések pontosítása érdekében az erdőfelszín-légkör kölcsönhatások alaposabb vizsgálata szükséges.
  • Ugyanez érvényes az erdők párolgást (evapotranspirációt) és talajvízszintet befolyásoló hidrológiai szerepére is, ugyanis ezek a kérdések a hazai erdő-sztyep átmeneti zónában különösen fontosak, a vízbázisok védelme és a lokális csapadékmennyiségek várható alakulása miatt.
  • Az EU az éghajlatváltozás elleni küzdelemben és az energiapolitikában ambiciózus célokat tűzött maga elé. A széndioxid-kibocsátás ellensúlyozása érdekében hozott EU állásfoglalás azt kívánja meg, hogy az éves fakitermelési szintet – kb. egy évtized alatt – 7,5%- kal növeljék. Magyarországnak azonban az EU átlagnál jobban kell emelnie a megújuló energiaforrásokból származó energia részarányát, ez azzal járna, hogy 2020-ra mintegy egyharmaddal növelni kellene a fakitermelést, kb. 9 millió m3-re. Ezt az emelkedést a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium ez év július 15-én publikált „Stratégia a magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére 2008-2020” c. dokumentuma is feltételezi. A fakitermelés növelésre előreláthatólag lehetőség lesz a fenntarthatóság követelményeinek betartása mellett is. A fakitermelési lehetőségek vizsgálatára az elszámolható szénlekötés fenntarthatóságának érdekében is sort kellene keríteni. A különböző erdőgazdálkodási módoknak az erdei szénkészletre gyakorolt hatását az eddigieknél részletesebb vizsgálatokkal lehet csak tisztázni.
  • A Kyoto jegyzőkönyv hatályának lejárta és a kapcsolódó nemzetközi tárgyalások egyik kérdése lehet az erdők CO2 megkötő képességének figyelembe vétele. Amennyiben az erdők bekerülnek a szénegyenleg-számításokba, Magyarországnak is elemi érdeke, hogy az erdők szénelnyelő képességét megőrizze, amelyhez forrásként szolgálhat az erdőgazdálkodók részesítése a szén-dioxid-kvóta-kereskedelem hasznából.
  • A Bakony erdészeti tájcsoportban elvégzett jövedelmezőségi számítások arra hívják fel a figyelmet, hogy a klímaváltozás várható negatív ökológiai hatásai komoly veszélyt jelenthetnek az erdőgazdálkodásra. Az erdők fenntartását szinte kizárólag a piacon értékesíthető fatermékek hozama biztosítja. Amennyiben a hozamok a bemutatott módon csökkenek, és az erdőgazdálkodó számára más finanszírozási források nem nyílnak meg, úgy az erdők tartamos fenntartása a távolabbi jövőben kétségessé válik. A legnagyobb bizonytalanságot ugyanakkor a legszárazabb termőhelyek jelentik, ahol a korábbi gazdasági rendeltetés helyett az erdőborítás fenntartása lehet a cél. Ebben az esetben negatív vagyonkezelői díj alkalmazása is elképzelhető.
  • A Nemzeti Erdőstratégia (NES) és Nemzeti Erdőprogram (NEP) módosítást igényel a klímaváltozás hatásainak figyelembe vétele érdekében.  A klímaváltozás várható hatásai és az erdőgazdálkodás közvetett módon a „Nemzeti Vidékstratégia Koncepció – 2020” szinte mindegyik részterületét érintik.
  • Komoly hatása lehet ugyanakkor a további erdőtelepítésekre és fás szárú energetikai ültetvényekre az élelmiszerek árrobbanása, mely az elmúlt években egyértelműen kimutatható. Várható, hogy az EU agárpolitikája jelentős mértékben átalakul. Ez mindenképpen érintheti az erdőtelepítések mértékét, mivel a nagyobb mértékben jövedelmező mezőgazdaság mellett az erdőtelepítések gazdasági vonzereje csökkenhet.
  • A genetikai eredmények ismeretében át kell tekinteni a szaporítóanyag-gazdálkodás jelenlegi elveit: újra kell értelmezni az őshonosságot, új szaporítóanyag források kialakítását kell kezdeményezni, növelni kell az alkalmazkodóképességet és a legérzékenyebb termőhelyeken optimálni kell a beavatkozások mértékét, irányát.
  • A feltételezett klímaváltozás esetén a modellek bükknél súlyos károsodást jeleznek előre, és teljesen eltűnhet szárazsági határa közelében. A kocsánytalan tölgy nem szorul vissza teljesen szárazsági határa közeléből, de döntést igényel, hogy szárazabb termőhelyeken kiritkuló állományaiban a már most is felújuló, a szárazsággal szemben toleránsabb fafajok (pl. mezei juhar, magas kőris stb.) elegyítése és az állományok stabilitásának növelése milyen erdőművelési technológiák bevezetését igényli.
  • A várhatóan nagyobb gyakorisággal jelentkező erdővédelmi problémák korai felismerése és pontos diagnózisa érdekében az erdővédelmi monitoring erősítése szükséges. Ez egyrészt a korai felismerés révén időbeni intézkedéseket tesz lehetővé, másrészt pedig lehetővé tesz a jövőre vonatozó, megbízható, hosszú távú előrejelzéseket. Az eddigi előrejelzések pontosítása, illetve részletezése csak és kizárólag az erdővédelmi monitoring további folytatásával, illetve kiterjesztésével képzelhető el.
  • A klímaváltozás fokozott hozamszabályzási kockázatot jelent a bükkösök esetén, melyet a kedvezőtlen korosztályszerkezet tovább növel. Míg a bükk → tölgy fafajcsere nem gazdasági, hanem fafaj‑politikai kérdés (jelenleg a tölgy gazdaságosabb), addig a tölgy → csertölgy átmenet jelentős jövedelmezőség csökkenést eredményez. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az állami erdőgazdálkodás jelenlegi rendszerében a jövőbeni hozamok (a következő vágásfordulók nyereségessége) helyett a rövid és középtávú költségek (a felújítás költségei) képezik a gazdálkodás központi kérdését.
  • A természetvédelmi korlátozások kockázatnövelő tényezőként értékelhetők, mivel a vágáskor további növelése irányában hatnak. A folyamatos erdőborítás gazdasági értékeléséhez még nem áll rendelkezésre elegendő adat, de az mindenképpen megállapítható, hogy a szabályozás célja a tarvágások visszaszorítása. Ugyanakkor a klímaváltozással kapcsolatos folyamatok elsősorban a jelenleg is természetközeli, fokozatos felújítóvágással kezelt erdők átalakítását eredményezhetik, tehát a szabályozás nem feltétlen segíti a kívánt cél elérését. Mindenképpen károsnak tekinthető a Natura 2000 területekkel kapcsolatos jogalkalmazási bizonytalanság, melyet jelenleg az erdészeti igazgatás a védett területekkel azonos szinten kezel, elkerülendő az EU intézményrendszerével való konfliktusokat.

III. alprogram: Faipari technológiák

Alprogram vezető: Prof. Dr. Molnár Sándor

Koordinátor: Prof. Dr. Tolvaj László

A fafeldolgozás klímavédelmi szerepe sem a kormányzat, sem a lakosság részéről nem közismert. Így a tudományos összefüggések feltárása mellett alapvető jelentőségű e tevékenység klímavédelmi szerepének széleskörű megismertetése.

A kutatómunka keretében a nemzetközileg elfogadott metodikával (IPCC módszer) meghatároztuk a fatermékekben, faépítményekben tárolt szén mennyiségét. Ismert, hogy ez a szénmennyiség az élő fák által a légkörből megkötött széndioxidból származik (egy tonna faanyag előállításához 1,850 tonna CO2 szükséges). A széntárolás szempontjából a fatermék életciklusa szintén fontos. A fa elégetésekor a megkötött CO2 visszajut a légkörbe, de egy faház akár több száz évig is képes tárolni a megkötött szenet. A fakitermelési, fahasznosítási adatok alapján IPCC módszerrel számított, fatermékekben tárolt szén mennyisége ma 31 millió tonnára becsülhető Magyarországon. Terjedelmes felmérést folytattunk egy faépítmény és fatermék leltár országos szintű összeállítására. A lakosság birtokában lévő bútorok esetében például 4,7 millió tonna széntárolás igazolható. A teljes fatermékskála felméréséből közel 22 millió tonna lekötött szén adódik. A felülről és az alulról közelítő módszerek eredményei közti különbség az alkalmazott becslések következménye. A valós, fatermékekben tárolt szénmennyiség a két becsült érték között található, és 25-27 millió tonnára tehető.

A fafeldolgozás klímavédelmi előnye, hogy hulladékmentesen végezhető. Hibás az a közhiedelem, hogy a kivágott fáknak csak negyedéből lesz bútor és egyéb késztermék. A kutatás keretében felmértük és kidolgoztuk a keletkező melléktermékek mennyiségét és optimális feldolgozási láncát. Megállapítottuk, hogy az elsődleges faiparban mintegy 660 000 tömör m3 faalapú melléktermék keletkezik éves szinten. Ezekben a melléktermékekben 210 ezer tonna szén tárolódik. A felállított folyamatmodell bizonyítja, hogy a keletkező melléktermékek újabb termékek előállítására alkalmasak, és csak a végső esetben ökológiai és gazdasági döntések alapján célszerű az energetikai hasznosítást betervezni. Módszert dolgoztunk ki pl. a papíripari hulladékok felhasználására MDF lapok gyártásánál.

Nemzetközileg is kiemelkedő kutatást végzünk a faipari melléktermékek (pl.: fűrészpor, forgács) bázisán a faanyag cseppfolyósítására. Vizsgálati eredményeink azt igazolták, hogy a faanyag, mintegy 90 perc alatt teljes mértékben cseppfolyósítható. Az így nyert folyékony fát elsőként kötőanyagként alkalmaztuk farostlemezek előállítására. Az eljárás szabadalmaztatását elkezdtük.

Megvizsgáltuk a faipari üzemek energiafelhasználás csökkentési lehetőségeit. Feltártuk, hogy a fafeldolgozó üzemekben a felhasznált energia alapvetően hő- és villamos energiára különíthető el. Ennek aránya az 1980-as években általános 80-20 %-ról (hő- és villamos energia arány) több modern üzem esetében már 40-60 %-ra módosult. Megállapítottuk, hogy jelentős további energia igénycsökkentést lehet elérni a por-forgács elszívó rendszerek és a szárítók hatékonyságának növelésével.

Egy önálló kutatási blokkban összehasonlító elemzést végeztünk fa és faváz szerkezetű házak, valamint egyéb épületek előállításának CO2 gazdálkodásával és hőszigetelésével kapcsolatban. Eredményeink azt mutatják, hogy a faépítészet fejlesztésével Magyarországnak jelentős tartalékai vannak a CO2 kibocsátás és a klímavédelem szempontjából.

Alapkutatást végeztünk annak megállapítására, hogy az élő fák esetében a klímaváltozás miként befolyásolhatja a faanyag minőségét. A kocsánytalan és a kocsányos tölgynél a mért sűrűség és nyomószilárdsági adatok folyamatos csökkenése, míg a lucfenyőnél folyamatos növekedése volt megfigyelhető a fa öregedésével párhuzamosan. A csertölgy és bükk minták sűrűsége és nyomószilárdsága csak kis mértékben változott a fák élete során. Az elvégzett vizsgálatok azt igazolták, hogy a jelenlegi klímaváltozás nincs hatással a faanyag minőségére.

A faipari alprogramhoz kapcsolódva, az informatika eredményeinek és eszközeinek alkalmazásával, a klíma-változás hatásainak figyelembevételére, az erdészeti menedzsment támogatására, illetve az ezt megvalósító rendszer megtervezésére kerestünk megoldásokat. Létrehoztunk egy olyan döntéstámogatási keretrendszert, amely módot ad az erdészeti és meteorológiai adatok erdőrészletekhez rendelt leírására, az adatok térbeli összerendelésére, további adatokkal való kiegészítésére, és lehetőséget nyújt ismert és új adatbányászati, idősoranalízis algoritmusok alkalmazására és kipróbálására. Indítottunk egy informatikai programot klíma- és fahozam adatbázisok létrehozására és kezelésére, együttműködésben a projekt érintett kutatócsoportjaival.

A téma szélesebb körű megismertetésére a JAF Holz Ungarn Kft.-vel együttműködve szimpóziumot szerveztünk, mintegy 400 fő részvételével, ahol a kutatás eredményeit nyomtatva is közreadtuk népszerűsítő formában, „Örök társunk a fa” címmel. E kiadványt megküldtük a különböző szakmai szervezeteknek és nagy példányszámban a Vidékfejlesztési Minisztériumnak, továbbá ingyenesen terjesztettük a Múzeumok Éjszakáján a Mezőgazdasági Múzeumban.

IV. alprogram: Biotikus megújuló energiahordozók

Alprogramvezető: Prof. Dr. Neményi Miklós

Biodízel előállítása céljából vizsgáltuk olajos növényi magvak hidegen történő préselési tulajdonságait. A présfúvóka méret befolyását, a présfej hőmérsékletét, a kapott olaj és melléktermék analitikai vizsgálatát végeztük el, az üzemanyagként felhasznált keverékek paramétereit vizsgáltuk. Vizsgálati sorozatot végeztünk négy kiválasztott napraforgófajtával az olajprés optimális üzemeltetési jellemzőinek meghatározására. Gázolaj és a repceolaj elegyedését vizsgáltuk különböző tárolási körülmények között. Motor fékpadi méréseket végeztünk különböző arányú repceolaj-gázolaj hajtóanyag-keverékek alkalmazásakor. Eljárást dolgoztunk ki az optimális tulajdonságú káposzta repce és napraforgó hibridek, ill. fajták kiválasztására. Az átészterezési művelet energiamérlegének felállítására, laboratóriumi átészterezés kidolgozására, ill. pontosítására került sor.

Vizsgálatokat végeztünk a második generációs bioetanol előállítás során felhasznált cellulóz enzimes hidrolízisének hatékonyságának növelésére alacsony teljesítményű mikrohullámú besugárzással. Elsőként vizsgáltuk a szalmában lévő cellulóz celluláz enzimkomplex által történő hidrolízisét. A mikrohullámú előkezelés hatására megnövekedett a cellulóz lebomlásának sebessége, továbbá a fermentáció során a kezelt minták alkoholkihozatala 0,4%-kal magasabb volt a nem kezelt mintákhoz viszonyítva, az erjesztéshez szükséges idő lerövidül. Megállapítható, hogy az élesztősejtek 60 perces besugárzást még komolyabb sejtszámcsökkenés nélkül elviselik.

Komposztálási kísérleteink során meghatároztuk a kiindulási anyagok kémiai összetételét. A magas rosttartalom jó szerkezetet biztosít az előállított komposztnak és talajban is biztosítja a strukturális szénhidrát utánpótlást, a magas Zn-tartalom, a Zn-hiányos területeken különösen fontos. Meghatároztuk a repcepogácsa és az adalékanyagok komposztálási szempontból optimális arányát. Ajánlásokat tettünk a melléktermék struktúrájának átalakítására a jobb komposztálhatóság érdekében. Modellkísérleteinkben meghatároztuk a komposztálási folyamat főbb paramétereit. Összegzésképpen megállapíthatjuk, hogy a repcepogácsa alkalmas arra, hogy belőle elsősorban a biogazdálkodásban felhasználható értékes komposzt készülhessen, a bioüzemanyagok előállítása során keletkező hulladékok ésszerű hasznosításának alternatív formája lehet.

A különböző energiaellátási szcenáriók elemzése témában az egymást követő megújuló energiaellátási cselekvési terveken keresztül nyomon követtük az energiaellátási szcenáriók alakulását. Megállapítottuk, hogy a természetes módon rendelkezésre álló biológiai eredetű energiaforrásokban rejlő tartalékok – elsősorban a biomassza és a biogáz – jelentik a legnagyobb lehetőségeket a hazai megújuló energiaforrások felhasználásának hosszú távú céljainak megvalósításához.

A szántóföldi növénytermesztés energiamérlege témakörben mind az elméleti számítások további vizsgálata, mind a gyakorlati megvalósítás továbbfejlesztésre került. Gazdasági számításokkal is alátámasztható, hogy az energiamérleg figyelmen kívül hagyása negatív irányba befolyásolja a szántóföldi növénytermesztés sikerességét.

Algából történő biológiai hajtó-, ill. tüzelőolaj előállítás témában egy biológiai hajtó, ill. tüzelőolaj előállításra alkalmas algatermesztési technológia kidolgozására vállalkoztunk, különös tekintettel a legalkalmasabb Chlorella zöldalga törzs kiválasztására, és a nagy lipidtermelést biztosító termesztési feltételek meghatározására. Megállapítottuk, hogy a MACC-452 Chlorella minutissima törzs javasolható biodízel előállítására. Az algatermesztéshez használt tápoldat nitrát-nitrogén tartalmának a csökkentésével az algabiomassza lipidtartalmát jelentősen megnöveltük. Biodízel termelési célra kétfázisú algatermesztési eljárást javasolunk. A megtermelt algabiomassza fehérje-, lipid- és klorofill/karotinoid tartalma közötti összefüggést használtuk az algabiomassza lipidtartalmának a becslésére. Eljárást dolgoztunk ki az alga szuszpenzió rétegvastagságának változtatására a berendezés átépítése nélkül, ami új és szabadalmaztatható gondolat/eljárás.

Az erdészeti biomassza termelés témakörben definiáltuk, rendszereztük az energetikai faültetvények termesztés-technológiáiban előforduló műveleteket és gépeit. Megállapítottuk, hogy a terület-előkészítés, a talaj-előkészítés, a vetés, a csemeteültetés, az ápolás, az apríték- és a köteg szállítás, valamint az ültetvény felszámolás megoldható a már meglévő mező- és erdőgazdasági géptípusokkal, de szükséges az adott nagyságrendhez illeszkedő konkrét géptípusok kiválasztása. Fejlesztések szükségesek a dugványozás és a betakarítás gépesítésében. Gépsor-javaslatokat definiáltunk a külső feltételek függvényében a rövid- és a hosszú vágásfordulójú energetikai faültetvények, valamint az ártéri erdők alsó fás szárú szintje termesztés-technológiáihoz. Fejlesztési javaslatokat fogalmaztunk meg dugványozógép- továbbá sorfüggetlen betakarítógép fejlesztésére.

Fenntarthatóságra vonatkozó koncepció

Bio-hajtóanyagok (növényolajok)

1. A téma eredményei által a Diesel üzemű erőgépekben növényi olajok közvetlen felhasználási lehetőségei kiszélesednek, ill. az ilyen típusú üzemeltetések paraméterei javulhatnak.

2. Az olajos magvak préselési tulajdonságainak megismerése lévén az olajkinyerési műveletek optimalizálhatók, ill. gazdaságosabbá tehetők lesznek. A vizsgálati eredmények további kísérleteket indukálnak az olajos magvak préselésekor keletkező melléktermékek vonatkozásában is.

3. A kísérletek megteremtették az alapot a növényi olajok egy lépésben történő extrakciós és átészterezési kísérleteihez.

4. A témában alkalmazott vizsgálati módszerek (pl. letapogató elektronmikroszkópos vizsgálatok az olajos magvak szerkezetérő, infrakamerás termofotók az olajprés hőmérsékletéről, stb.) rutinszerűvé válhatnak.

5. A pályázatban célkitűzésként megfogalmazott – bár csak részben megvalósult – az olaj kinyerésére és az észterezésére vonatkozó energiamérleg számítások véglegesítése a kutatómunka folytatását kívánja, ill. predesztinálja.

Bio-hajtóanyagok (bio-alkoholok)

  1. A kutatási eredmények alapján a második generációs bioetanol előállítás során alkalmazott a cellulóz enzimes hidrolízisének hatékonysága növelhető
  2. Egyéb enzimatikus folyamatok során, az enzimek aktivitása befolyásolható az alacsony teljesítményű mikrohullámú besugárzás alkalmazásával.
  3. A fermentációs folyamatok a bemutatott fizikai kezelések révén felgyorsulnak, ill. végtermék kihozataluk megnövelhető. Az élesztősejtek élettani tulajdonságai befolyásolhatók.
  4. A témában alkalmazott kísérleti módszerek (állandó hőmérsékletű mikrohullámú kezelés, scanning elektronmikroszkópos vizsgálatok, élesztő membránpermeabilitási vizsgálatok) kidolgozottak.
  5. A pályázatban célkitűzésként megfogalmazott, a cellulóz alapú második generációs etanol előállítási hatékonyságának növelése csak részben teljesült. Az erre vonatkozó anyag és energiamérlegek felállítása, az alkalmazott mikroorganizmus törzsek kiválasztása a kutatómunka folytatását indokolja.

Biológiai eredetű hajtó- és kenőanyagok természetben történő lebomlásának vizsgálata

1.    A kutatási eredmények alapján kidolgozott vizsgálati eljárás révén:

a)         meghatározható a talaj szempontjából optimális komposzt összetétel (pl. strukturális szénhidrát utánpótlás),

b)         vizsgálható a mikroelem összetétel hatása a talajra.

2.    A komposztálási folyamatra kidolgozott modellek használatával az egyes műveletek optimalizálhatók.

  1. Komposztálási eljárások továbbfejlesztése
  2. Talajösszetételhez igazított komposztok előállítása mikroelem-tartalmú készítményekkel való kiegészítés révén
  3. Különböző forrásból származó hulladékok felhasználásával a reciklációs utak bővítése
  4. Ökológiai gazdálkodásban használható készítmények előállítása

A különböző energia ellátási (forrás) szcenáriók elemzése

  1. Az energiaellátási szcenáriók folyamatos nyomon követése a projekt lezárását követően is indokolt. Bár a kormányzati szintű energiapolitika határozza meg a megújuló energiaforrások egyre magasabb mértékű felhasználását, a környezettudatos egyéni hozzáállás nagymértékben befolyásolhatja az eltérő szcenáriók megvalósulásának valószínűségét.
  2. További kutatásokat generál a projekt a mezőgazdasági alapanyagok (elsősorban melléktermékek) felhasználásának tekintetében.

Szántóföldi növénytermesztés energiamérlege

  1. A szántóföldi növénytermesztés energiamérlegének vizsgálata mind rövid, mind hosszú távon továbbra is indokolt. A termőhelyi adottságokat figyelembevevő, legnagyobb input energiát jelentő tápanyag (elsősorban műtrágya) visszapótlás modellezése, tervezése és megvalósítása során az energetikai hasznosulást minden esetben figyelembe kell venni
  2. Mivel az energetikai súlyon felül az ökonómiai input tekintetében is a műtrágya teszi ki jelentős részét a növénytermesztés inputjának, az energetikai és ökonómiai szemlélet összehangolásával kell folytatni a további kutatásokat.
  3. Hosszú távon a szántóföldi növénytermesztés energiamérlegét figyelembe véve kell módosítani a rendelkezésre álló tápanyagvisszapótlási szaktanácsadási rendszereket, hiszen csak így valósítható meg a fenntartható növénytermesztés.

Biológiai hajtó, ill. tüzelőolaj algákból

  1. A kiválasztott, nagy lipidtartalmú Chlorella törzsek üzemi méretekben felhasználhatók biológiai hajtó, ill. tüzelőolaj előállítására (biodízel).
  2. A projekt keretében elért eredmények és módszerek a biodízel előállítási céllal működő kétfázisú algatermesztő üzemekben közvetlenül felhasználhatók.
  3. A munkaterv végrehajtása során nyert eredmények és tapasztalatok alapján konzorcium jött létre az alga biodízel kutatási eredmények továbbvitelére és gyakorlati alkalmazására.
  4. A projekt kapcsán vizsgáljuk az MACC 30 Scenedesmus törzsének potenciális biodízel termelő képességét. Az eddig elért Chlorella és Scenedesmus eredmények közlése folyamatban van.

Az erdészeti biomassza termelés és annak műszaki háttere.

  1. Az eredmények folyamatosan megvalósulnak a gyakorlatban, mivel Magyarországon intenzíven elindult az energetikai faültetvények telepítése, amely hozzájárul a magyar gazdaság versenyképességének tartós növekedéséhez.
  2. Az eredmények folyamatosan hasznosulnak az egyetemi oktatásban (növelve itt az alkalmazott kutatási eredmények részarányát), elsősorban az Erdőmérnöki Szak Erdészeti géptan, valamint az Erdőmérnöki Szak és a Környezetmérnöki MSc Szak Ökoenergetika c. tantárgyaiban.
  3. További innovatív kutatás-fejlesztések folynak a dugványozás és a betakarítás gépesítésében. E területekhez kötődően Magyarországon – részben önerőből, részben különböző pályázatokra alapozva – számos helyen folyik fejlesztő munka, együttműködve a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdészeti-műszaki és Környezettechnikai Intézetével.
  4. A hazai dugványozógép-fejlesztéshez kötődően szabadalmaztatási eljárás indult (közösen a Bagodi Mezőgép Kft-vel).

V. alprogram: Abiotikus megújuló energia potenciál és a természeti és társadalmi környezet változása

Alprogramvezető: Prof. Dr. Veress Márton

Az alprogramban 3 témakörben történtek vizsgálatok: a klímaváltozás hatásai a természeti folyamatokra, a megújuló energiaforrások hasznosításának lehetőségei és a klímaváltozások társadalmi hatásainak elemzése. Főbb eredmények az alábbiak:

  1. Klímaváltozás hatásai a természeti folyamatokra

A klímaváltozás és a felszíni alakzatok közti kapcsolatot elemeztük. Megállapítható, hogy a klímaváltozásnak csak az extrém eseményei tükröződnek a formákon. A formáknak gyakran ellentétes jellegű változásai is bekövetkeznek, valamint az egyeseknél az eltérő feltételek miatt egy extrém esemény (vagy eseménysor) eltérő mértékű változást okoz.

Hasznosítási lehetőségek az alábbiak:

- Megadtuk azokat a paramétereket (és ezek közelítői értékeit), amelyeknél adott csapadék intenzitásnál a hegység településeken hordalék elborítás következik be.

- Meder vizsgálataink felhasználásával a mederváltozások mérésével a csapadékintenzitásokra lehet következtetni, ill. adott csapadékintenzitásból a mederváltozások mértékére.

- Összefüggést állapítottunk meg a csapadékintenzitás és az esővízbarázdák mérete között. Felhasználásával az esővízbarázda méretéből a létrehozó csapadékintenzitást lehet megállapítani.

- A karsztos mélyedések mélységváltozásaival előrejelzések adhatók a karsztterületek átalakulásának időpontjára a csapadék adatok figyelembevételével.

Folyóvízi környezet esetében vizsgáltuk, hogyan reagál a környezeti- és azon belül a klimatikus változásokra. Ennek érdekében történeti mederrekonstrukciót, hordalékvizsgálatot és zátonyvizsgálatot végeztünk a Mura-folyó 100 km-es alsó szakaszán. Következtetéseink a kiválasztott folyó hidrográfiai tulajdonságaiból adódóan a kárpát-medencei folyók nagy többségére alkalmazhatóak. A folyó és környezetének változása alapvetően a csapadék extrémekkel ragadható meg. A nagyobb csapadékú évtizedek után jelentős zátonymozgás és mederelmozdulás figyelhető meg, melynek következtében az ezt követő kisebb csapadékú évtizedek alacsonyabb vízhozamú árvizei is magasabb vízállással vezetődnek le. Eredményeinkből megállapítottuk, hogy a folyók 6-8 éves reakcióidővel már működésükben is reagálnak a kisebb csapadékváltozásra is.

A tavak állapotának változására irányuló vizsgálatok a külföldi partnerek miatt csak részben valósultak meg, amely azonban lényegi hatással nem volt a megfelelő következtetések levonására. Általánosságban megállapítható, hogy a kutatás során vizsgált tavak Cladocera faunája hasonló; a közösséget jórészt tágtűrésű fajok alkotják. A növényzetben gazdag területeken több egyed maradványait találtuk meg, mint a nyílt vízben. A tavak a sótartalom, és a termőképesség (trofitás) alapján sorba rendezhetők. A melegebbé váló klíma hatására egyrészt várható, hogy a tavak átlag mélysége csökkenni fog, ami segíti a magasabb rendű növényzet elterjedését. Másrészt a hazánkra jelzett felmelegedés emelni fogja a tavaink sótartalmát is. Bár a fauna a növényzethez kötött, de egyúttal a sótűrő fajok aránya egyaránt növekedni fog.

Őséghajlat- és őskörnyezet változásokat vizsgáltunk Duna-menti lösz- és paleotalaj sorozatok rétegtani és granulometriai jellemzői alapján. Üledéksorozataink állandóan változó, de lassú, fokozatosan egyre hűlő éghajlatot és őskörnyezetet jelölnek a szubtrópusitól napjainkig. A lehűlési időszakok egyre hosszabb ideig, a felmelegedések pedig egyre rövidebb ideig tartanak. Megállapításainkat igazolják a mélytengeri és jégfúrások értékei is, kb. 100 ezer évenként 25 felmelegedési és lehűlési periódus, ezer évenként mintegy 4 kisebb lehűlési periódus és 30 évenkénti hűvösebb és melegebb időszakok váltakozása mutatható ki.

  1. Megújuló energiaforrások

Vizsgáltuk a talajra beérkező sugárzó energia mennyiségét a lejtőkitettség függvényében; a talajvízforrások vízhozamát, hőmérsékletét és a forrásvíz vízkémiai jellemzőit; a talajra jutó sugárzó energia mennyiségét a talajok növényborítottságának a függvényében; napkollektorok alkalmazhatóságát a megtermelhető hőenergia szezonális alakulása, valamint a kollektor optimális dőlésszöge szerint. Az épületek éves hőenergia igényének számításához meghatároztuk a hőfokgyakoriság görbéket, „hőfokhidat”- energiafelhasználást számítottunk. Elkészült Vas megye talaj-, a talajvíz-, illetve a talajban tárolható energia szempontjából lényeges adatokat tartalmazó digitális térképe.

A szélerőműveket működtetők nagy gondja a „menetrend” elkészítése, ami a követő napon termelt áram rövid időszakra eső mennyiségének becslése. 11 állomás adataiból a napi átlagos szélsebesség idősorában megfigyelhető napról napra történő változásokat vizsgáltuk a napi és a követő napi átlagos szélsebességből képzett mennyiség használatával. Megállapítható, hogy a potenciális szélenergia leghatékonyabban a Fertőújlak-Pápa-Szentkirályszabadja vonalon használható, így a szélfarmok telepítése itt ajánlott.

  1. Társadalmi hatások

A klímaváltozás hatásai közül elsősorban a nagy intenzitású csapadék jelent veszélyt a településekre, mivel erodálja a felszínt, iszapot hoz, árvizet okoz. A vízelvezető árkokat felszántották, nincs biztosítva a csapadékvíz elfolyása. Sok árvízveszélyes helyen adtak ki építési engedélyeket. Számos településen csökken a városi zöldterület A települési önkormányzatoknak felelősségteljesebben kell a szabályozással kapcsolatos rendeletalkotásukat megvalósítani. A rövid távú anyagi érdekek helyett a hosszú távú településökológiai szempontokat kell figyelembe venniük. Ehhez az államnak különböző szabályozásokkal és a pénzügyi feltételek megteremtésével kell segítséget adnia.

A klímaváltozás társadalmi fogadtatását elemző kutatás a klímaváltozást tágabb társadalmi és kultúrális kontextusba helyezte, és azt társadalomtudományi eszközökkel értelmezte. Így vizsgálta a probléma társadalmi, politikai és tudományos diskurzusát, a tudomány és a politika interakcióját, s részletesen a tudományos vita okait, megoldásának lehetőségeit, felvonultatva egy múltbéli klímavita tanulságait is. Elemzések alá vette továbbá a társadalmi, különösen a városi adaptáció kérdését. A kutatás általános következtetése, hogy a mitigációs politika dilemmáira az adaptációra való hangsúlyáthelyezés jelenthet megoldást.

A projekt fenntarthatóságára vonatkozó koncepciók

  • Az intenzív csapadékhullás nyomán fellépő áradások előrejelzésének pontosítása és az áradásokat okozó feltételrendszer további vizsgálata.
  • Több program (Környezetváltozások és a vízhálózat változásai, Klímaváltozás hatásának becslése hazai sekély tavi ökológiai rendszerekre az üledékből történő környezeti rekonstrukció alapján, Vas megye természeti adottságainak értékelése a talajból és a talajvízből kinyerhető hőenergia, valamint a napenergiát hasznosító eszközökkel megtermelhető hő szempontjából) a TÁMOP-4.2.1/B-09/1/KONV-2010-0006 pályázat keretében kerül más megközelítésből további kutatás alá.
  • A Vas megye természeti adottságainak értékelése a talajból és a talajvízből kinyerhető hőenergia, valamint a napenergiát hasznosító eszközökkel megtermelhető hő szempontjából program keretében készült digitális térkép támogatást ad a talajkollektort telepítők számára
  • A megújuló energiát alkalmazó beruházások esetében (napelem, napkollektor) jelentős eltérés mutatkozik a megtermelhető hőenergia szezonális alakulása, valamint a kollektor dőlésszöge szerint. Fontos, hogy melyik szezonra optimalizáljuk ezeket az értékeket, ebben az adatbázis segítséget adhat a felhasználói döntések támogatásában.
  • Az időjárási helyzetek potenciális szélenergiájának területi eloszlása Északnyugat-Dunántúlon program befejezése utáni tervek: hosszabb időszakra, front- és makroszinoptikus típusonként elvégezni ugyanezen vizsgálatokat, újabb szempontok bevételével: a napi átlagos szélsebesség napról napra történő változásának számszerű jellemzése abszolút és relatív mennyiségekkel.

Néhány tapasztalat a TÁMOP 4.2.2. projekt végrehajtása kapcsán

A projekt végrehajtásával kapcsolatos követelmények sok tekintetben új típusú feladatokat jelentettek a résztvevők számára. Ezek közül a legfontosabb eredményt ígérő, de egyben legnehezebb feladat a különböző szakterületeken folyó kutatómunka összehangolása, eredményeinek koherens rendszerbe foglalása.

Mivel ez a kérdés a jelenkori tudományosság egyik alapvető problémája, ezért ezzel alaposabban foglalkozunk. A rendelkezésre álló rövid idő és a kutatóhelyek erőteljes szétszórtsága ellenére sikerült előrelépni a koherencia megteremtésében, ennek ellenére nem állítható, hogy a projektben résztvevők munkájukat valóban egy egységes keretben tudták elhelyezni. Az okokat elemezve megállapítható, hogy

1. A hálózat-rendszerű kutatás párhuzamos, vagy legalábbis rokon szakterületek között alakulhat ki, és hosszabb felfutási időszakot igényel, általában eltérő intézmények kutatóhelyei között. Egyetlen intézmény (egyetem) általában nem rendelkezik olyan nagyszámú, közös érdekeket követő tudományos műhellyel, amely egy hatékony hálózat létrehozásához szükséges.

2. Az eltérő megközelítések és gondolkodásmód összehangolása időt és komoly energiát igényel. A tapasztalat azt mutatta, hogy a felsőoktatás jelenlegi alulfinanszírozottsága, az oktatás rendszerének folyamatos átalakulása nem kedvezett az ehhez szükséges többlet-kapacitás maradéktalan biztosításának.

3. A természettudományos-agrár kutatásban hosszabb időperspektívára van szükség, mint a projektben biztosított 2 év. Két (vegetációs) év különösen akkor kevés, ha időjárással, kílmával kapcsolatos kutatásról van szó, mivel a természeti folyamatok számos véletlenszerű elemtől függenek. Ez a tény kihatott a projekt-munka eredményességére.

4. A projekt eredményességét jelentősen megnövelte volna, ha a tervezett infrastrukturális beruházások a kezdést megelőzőleg, nem pedig a befejezés után realizálódnak. A kutatáshoz rendelkezésre bocsátott pénzügyi feltételeket egy már meglévő infrastruktúrát feltételezve tervezték. Ez jelentős nehézségeket okozott.

5. Az újszerű és részben előre nem látható feladatok hatékonyabb elvégzése rugalmasabb pénzügyi menedzsmentet tett volna szükségessé, ennek feltételei hiányoztak (igényekhez gyorsan alkalmazkodó átcsoportosítások).

6. Újszerű feladatnak bizonyult a hangsúlyozott társadalmi kapcsolatteremtés, a kutatás népszerűsítés és a szakmai gyakorlattal való együttműködés. Ennek jelentőségét felismerve, meglepően sikeresek voltak a résztvevők, és ez az a feladatkör, ahol a projekt a leghasznosabb eredményeket tudta szolgáltatni.

7. A tudományos kapcsolatépítés nemzetközi vonatkozásban is elvárt feladat volt. E tekintetben is kimutatható eredmények születtek, de elmondható, hogy tartós, komoly nemzetközi kapcsolatok kiépítéséhez ugyancsak hosszabb idő és komoly előzmények szükségesek, a két éves perspektíva itt is szűkösnek bizonyult.

8. A résztvevők számára ugyancsak újszerű tapasztalat volt a munka folyamatos ellenőrzése és értékelése egy nemzetközi tudományos bizottság részéről. A bizottság kimutathatóan befolyásolta a projekt előrehaladását és szerveződését. A bizottság tagjai részéről viszont felmerült, hogy hatékonyabb működést tett volna lehetővé, ha a finanszírozó egyértelműbben határozza meg elvárásait.

9. Végül a finanszírozó szempontjából is fontos kérdés a projekt által elősegített munka folytatása, az eredmények bevezetésének biztosítása, a hálózati (koherens) megközelítés megőrzése. Látni kell, hogy az eredmények „lefordítása” a hazai és nemzetközi stratégiákba és a gyakorlati végrehajtásba gyakorlatilag csak most, a projekt finanszírozás megszűnte után indul el. Komoly erőfeszítésekre lesz szükség, hogy a projekt legfontosabb hozadékainak az érvényesülését („fenntarthatóságát”) biztosítsuk. Ezúton is felkérem valamennyi, a projektben résztvevő témafelelőst, hogy továbbra is aktívan segítsék a transzdiszciplináris koherencia megvalósítását és az elért eredmények megfelelő közreadását. Könnyen belátható, hogy ez minden egyes rész-tudományterület számára is létfontosságú és megújító lendületet kínál.

Dr. Mátyás Csaba
a projekt szakmai vezetője