Az 1980-as évek eleje óta hazánkban több szakaszban tömegesen pusztultak erdei fafajaink. A 80-as években elsősorban a kocsánytalan tölgy, a 90-es években a lucfenyő, jelen évtized elején pedig a bükk súlyos száradása lépett fel, utóbbi elsősorban a Dunántúlon. A károsodások és pusztulások alapvető okai a klímaváltozáshoz köthető – több évig tartó – igen kifejezett száraz periódusok. Megerősítést nyert, hogy a populációk túlélését egy hosszabb időszak átlagklímája mellett egy – egy szélsőségesen száraz periódus határozza meg.

A határklíma területek átlagklímájának és száraz klímaperiódusainak több évtizedre visszatekintő vizsgálata, valamint a fafajok évtizedekkel ezelőtti és jelenlegi elterjedésének összevetése választ ad arra a kérdésre, hogy a klíma adott mértékű megváltozása, milyen mértékben változtatja meg az illető fafaj elterjedését. Ezen összevetés eredménye támpontot ad annak validálására, hogy a következő ötven vagy száz évre előre jelzett klímaváltozásra a fenti két fafaj milyen mértékű elterjedés-változással válaszol.