A jelenleg tapasztalható tendenciák szerint faanyag jelentős részét (hazánkban 53 %-át) eltüzelik, mellyel ugyan nem fosszilis, de korábban megkötött szenet juttatnak vissza a légkörbe, növelve a CO2 koncentrációját, ezzel elősegítve a klímaváltozást. Abban az esetben azonban, ha a faanyagból fatermékeket állítunk elő, az azokban tárolt szenet hosszabb-rövidebb időre kivonjuk a körforgásból, s így tároljuk. Fontos annak meghatározása, becslése, hogy jelenleg mennyi szenet tárolnak ezek a fatermékek. A fatermékek életciklusuk szerint milyen csoportokba sorolhatóak, szélsőségek a kérdésben a tűzifa, mely csak pár hónapig esetleg 1-2 évig tárolja a CO2-t, vagy a gerendaházak, melyek akár néhány száz évig is raktározzák. Meg kell vizsgálni, hogy az egyes besorolási csoportokba mely fatermékek sorolhatóak. Mennyi ezeknek a jellemző fatermékeknek az éves előállított mennyisége. Milyen élettartamot befolyásoló tényezők vannak, és milyen okok játszanak szerepet a termék tönkremenetelében. Megismerve a fő okokat, meg kell vizsgálni, hogyan lehet azok hatását csökkenteni esetleg kiküszöbölni, hogy a termék életgörbe meghosszabbodjon.